Nem annyira fun, de ténynek tény. Persze nem úgy kell ezt ám elképzelni, hogy az ember nem mer lemenni a metróhoz, mert fél, hogy patkányok tömegeinek válik áldozatává. Csak nem szabad meglepődni azon, ha az ember előtt átszalad egy-egy, vagy amint a képen is látszik, a sínek között lát néhányat élelem után kaparászni. Ahogy a Central Parkhoz hozzátartoznak a mókusok, úgy tartoznak a metróhoz a patkánykák.
0 Comments
A Taco Bell úgy érezte, hogy ideje beszállni a gyorséttermi reggeliztetők sorába. Ők, többek között a következő finomsággal próbálják becsalogatni délelőtt 11-ig éttermeikbe a fogyasztókat: Waffle Taco
Azaz taco-szerűen hajtott gofri húspogácsával vagy bacon-nel, rántottával és sajttal. Hogy tovább borzolják a kedélyeket és a bélbolyhokat, még juharszirupot is adnak mellé. Gondolom az ételekről szóló jelentéseket hetente lehetne megejteni. Ugyanis ahogy a múltkori 3-mast feltöltöttem, már jött is szembe a következő alany. Mindig is tudtuk, hogy az amerikaiak verhetetlenek a gasztronómiai újításokban. Íme három újdonság, mindenki eldöntheti, hogy ezek az étkek érdemesek lennének-e arra, hogy leküldje őket a nyelőcsövén. 1.) Mac and Cheese Bagel Azaz sajtos-makarónis kelesztett pékáru. Lelőhelye: Tompkins Square Bagels, East Village Igen, ez az aminek látszik. Tészta érzéssel ráhalmozva a bagel-re. Jó étvágyat! 2.) Cronut Azaz fánk-szerű olajban sütött leveles tészta, a croissant és doughnut szavak összevonásából. Név levédve. Lelőhelye: Dominique Ansel Bakery, SoHo Ez már inkább szemre- és szájba való. Megalkotója Dominique Ansel francia cukrász, úgyhogy kérdéses, hogy mennyire számít amerikainak a sütemény, de az tény, hogy itt sütötte ki NYC-ben és 2013. május 10-e óta hódít a világban. A cukrászda és a hibrid sütemény is széles körben elismert, a Cronut-ot a TIME Magazine beválaszotta 2013. 25 legjobb találmányai közé. Megkóstolásához súlyos sorban álláson kell túlesni. 3.) Chocolate Pizza Azaz teljesen egyszerűen csokis pizza. Lelőhelye: Max Brenner Chocolate Bar, Greenwich Village Abszolút mezei pizza tészta fehér- és tejcsoki darabokkal, amire különböző egyéb feltétet lehet kérni, például banánt, mogyorót, pillecukrot.
Kíváncsi leszek, hogy mikor lesznek hasonló innovációk Magyarországon. Szerintem ez egy kiaknázatlan terület és biztos vannak olyan pazar fantáziával megáldottak, akik hasonlókat tudnak alkotni. Ami hirtelen eszembe jutott, az a rántott mákos bejgli húsleves sodóval. Már csak egy jó nevet kéne találni... ...ember és állat azonnal kiszabadul a levegőre
Apróságnak tűnik, de azért elég idegesítő tud lenni, főleg akkor, amikor az ember két állomás között ül már negyed órája, rég ott kéne lennie valahol, és oda sem tud szólni, hogy késik. Egyszer egy nyomorult sms-t próbáltam 20 percen keresztül minden állomásnál elküldeni, ahol megállt a szerelvény, de nem jött össze. Inkább leszálltam. Van azért olyan állomás, ahol van hálózat, de sajnos ritka. Ezt néhány helyen ingyenes wifi-vel próbálják kompenzálni. Nem csak azért furcsa ez, mert hát ez itt az USA, meg NYC, ahol minden a legjobb, legnagyobb, legtöbb, hanem, mert a fő közlekedési eszköz a metró, és az emberek nagy része naponta fél órát-órát utazik rajta. Az alagutak változó mélységben vannak, de átlagban a Bp-i kék metróval megegyező mélységben járnak a szerelvények. Hasonlóan bosszantó, hogy elég sok olyan bolt van Manhattanben, amelyik a föld alatt van, némelyik több szinttel is, ahonnan szintén nem lehet telefonálni. Sosem értettem, hogy miért kéne ennek megfelelni, azon kívül, hogy az mondjuk tényleg nem mutat jól, ha valakinek beszéd közben kaja darabok repkednek a szájából.
Az viszont elképesztően idegesítő, hogy az amerikai ember evés közben is ordibál. Meg egyébként is, mindig... Az olaszok hozzájuk képest Giovanni Gatto-k (macskajancsik - a szerk.). Valójában nem ordítanak, csak nem zavarja őket, hogy zárt térben idegen emberek között bármiről beszéljenek a normális társalgási hangerőnél hangosabban. Mintha mindig egy klubban lennének, ahol túl kell üvölteni a zenét. Úgyhogy romantikus, gyertyafényes , meghitt vacsora igazán csak akkor jöhet létre, ha az ember inkább otthon marad és kellőképpen hangszigeteli a lakást. Romantika, gyertyafény még csak lenne, de el kell viselni, hogy a szomszéd asztaloknál ülők életébe az ember Való Világ-szerűen bekapcsolódik. Csak sajnos ezt nem lehet elkapcsolni... DE itt a megoldás! Igaz, kicsit végletes. Greenpointban (Brooklyn) létezik egy étterem, ahol a száj tényleg csak az evésre használható. Legalábbis bizonyos vasárnaponként. (áprilistól kezdve a hónap első vasárnapjára lehet asztalt foglalni a néma alkalmakra) A szabály az, hogy egy hang nélkül kell elfogyasztani a 100%-osan természetes alapanyagokból előállított organikus ételeket, és ennek tükrében a felszolgálás is csendben történik. Amelyik vendég ezt megszegi, az másodpercek alatt az étterem előtti padon találja magát, ott aztán már úgy eszegetheti meg a vacsoráját, ahogyan csak szeretné. Az ötlet az Eat séfjétől, Nicholas Nauman-tól származik, aki saját maga tapasztalta egy Buddhista kolostorban, Indiában, hogy néma csöndben költik el a reggelit. Haszna ennek az, hogy csak az ételre figyel az ember, jobban értékeli az ízeket és valószínűleg így kevesebbet, és nyugodtabban fog enni. Nem árt ez a rohanó, habzsoló világban. Erre a Bill de Blasio-ra rájár a rúd. Állandó havazásokkal kell megküzdenie, januárban pedig azért voltak kiakadva az igazi New York-iak, hogy késsel és villával fogyasztotta a pizzát. Hát milyen New York-i az ilyen?! Az ügy súlyossága mellett Jon Stewart sem tudott csak úgy elmenni, kitárgyalta a témát a Daily Showban.
Az egész ügy úgy került elő megint, hogy a showman vendégül látta hétfőn a polgármestert, hogy átrágja vele a pizza evés csínját-bínját. Ha már pizza, akkor szerintem viszont ennél sokkal elszomorítóbb (nyilván a világ tele van ennél sokkal elszomorítóbb tényekkel is), hogy jó pár amerikai úgy hiszi, hogy a pizza bizony amerikai étek... Ez nem urbánus legenda, volt szerencsém saját két fülemmel tapasztalni efféle megnyilvánulást. Persze az igaz, hogy NYC tele van jobbnál jobb pizzériákkal (ahogy rosszabbnál rosszabbak is akadnak), és sok itt az olasz származású is, de ez még nem ad okot a "honosításra". Felmerülhet a kérdés, hogy ki vagyok én, hogy ítélkezzek, hiszen nem vagyok sem olasz, sem igazi NY-i, de gondoltam adok egy-két tippet a pizzára vágyóknak. Ne várja senki azt, hogy teljesen átfogó képet tudjak mutatni (arra ott a Yelp és a Zagat), mert túl nagy város ez ahhoz, hogy minden olyan éttermet kipróbáljak, ahol pizza szerepel az étlapon. Sajnos. Grimaldi's, Brooklyn A Brooklyn híd lábánál található. Könnyű rábukkani, mert általában kilóméteres sor áll a bejárata előtt. Házhozszállítás nincs, szeletben nem árusítanak. Hagyományosan széntüzelésű kemencében sütik a pizzát 1905 óta. http://grimaldisnyc.com/ John's a Bleecker Street-en Egyszerű, igazi New York-i hangulatot árasztó kis hely fa boxokkal, ahova több ezer vendég véste a nevét az idők folyamán. Szintén hagyományosan kemencében sütik a pizzát, ők 1929 óta. Házhozszállítást ők sem vállalnak, és itt is csak egész pizzát lehet rendelni. A névvel viszont nem árt vigyázzni, mert John's Pizza-ra keresztelt hely körülbelül 5000 van a városban. http://www.johnsbrickovenpizza.com/ John's a Times Square-nél Elvileg ugyanaz a vállalkozás, mint a Bleecker Street-en, de ez nem derül ki a honlapjukról, úgyhogy valószínűleg vitatható az információ. Az enteriőr is teljesen más, hatalamas légtér fogad bennünket, és elegánsabb a volt templom épületből kialakított étterem. Itt is finom ropogós, vékony tésztájú pizzát lehet enni. Mottójuk szintén a "no slices". Ide viszont képtelenség bejutni nyáron, mert a turisták által közkedvelt célpont. Nem fő szezonban is érdemes inkább hétköznap próbálkozni a bejutással. http://www.johnspizzerianyc.com/ Lombardi's Úgy tartják magukról, hogy ők az első pizzéria NYC-ben. Gondolom ezért a titulusért több pizzéria is vetekszik. http://www.firstpizza.com/home.html Merilu Pizza Al Metro Egy a Hell's Kitchenből, hogy ne maradjon ki az éttermekről híres környék sem. Ami a formát illeti, nem hagyományos, mert a kerek helyett, téglalap alakúra sütik a pizzát, de ez nem vesz el semmit az ízélményből. A tésztája vékony, ropogós és házilag készített mozzarella-t használnak a feltéthez. http://merilupizzaalmetro.com/ Rossz élmények is akadnak, de nyilván minden ízlés kérdése. Én nem rajongok a Domino's-ért, illetve úgy is mondhatnám, hogy szerintem egész borzasztó, de állítólag régen sokkal rosszabb volt. Nem biztos, hogy adni kell az én véleményemre, mert nagyon sokan szeretik. Személy szerint úgy gondolom, hogy ha már pizza és NYC, akkor legyen a John's a Bleecker Street-en. |
I <3 NYNew York-i hétköznapok, történések, semmiségek Archives
May 2015
Categories
All
|