Ivóvíz téma: kivesézve. Juj.
Egyrészt New York-ban teljes mértékben iható, (aki nem bízik, az viszont mindenféle vízszűrő kütyüt be tud szerezni), másrészt az éttermekből soha nem nézik ki az embert, ha csak vizet kér. Ráadásul nem fogják kihozni a 2 és fél decis, üvegpalackos, 5 dolláros Evian-t, hanem automatikusan csapvizet kap, teljesen ingyé. Igaz, hogy egy pohárnak általában a 75%-a jég, de ezt meg kell tanulni, hogy Amerikában az ember nem lehet torokgyulladásos és kész. Ahogyan azt is meg kell szokni, hogy sok helyen műanyag pohárban adják, amiről mindig a fogmosópohárra asszociálok, illetve higiéniás kérdések is felmerülnek. Viszont még soha semmilyen betegségem nem volt emiatt. Legalábbis nem tudok róla. Nem csak éttermek szempontjából szimpatikus a hozzáállásuk. Itt van például a palack feltöltő állomás. Amerikában erőteljesen próbálják visszaszorítani a palackozott víz vásárlását, mert eszméletlen mennyiségű szemét keletkezik belőle. Ráadásul állítólag az egészségre ártalmas anyagokat is tartalmaznak a palackok, úgyhogy szinte divatnak számít a saját, különbejáratú kulacs birtoklása. Persze a különböző típusokról szintén folyamatosan felröppennek hírek, hogy mérgező anyagokat, hormonokat tartalmaznak, csak hogy sose lehessünk biztosak semmiben. A városban egyébként nehéz szomjan halni, a parkok környékén például lépten-nyomon ivókutakat találunk. Nagyon praktikus, különösen nyáron.
Ivóvíz téma: kivesézve. Juj.
0 Comments
Azért néhány benne lakó kialvatlan szemekkel, a haját tépve rimánkodik, hogy, de jó lenne, ha legalább néha..., csak egy kicsit...mert, hogy ő azért szeretne... Miért is menő hely New York? Többek között azért, mert itt, sok amerikai várossal ellentétben, igazán lehet bulizni. Ez azt jelenti, hogy szórakozóhelyek hajnali 4-ig vannak nyitva, és még alkoholt is lehet fogyasztani. Persze aki Európából keveredett ide, természetesnek találja ezt. Ami mondjuk Bp-hez képest más, hogy itt a kocsmák sem zárnak be éjfél körül. Hogy mennyire nem általános ez az U.S.A-ban, azt Califorina-ban tapasztaltam megdöbbenve. Ott este 11 után ugyanis, no alcohol a szabály. Olyanniyra betartják ezt, hogy például egy nagy klubban a biztonsági őrök zseblámpával mennek körbe a táncolók között, és akinek a kezébe poharat találnak 11 előtt 5 perccel, azt megkérik, hogy vagy igya meg azonnal, vagy dobja ki. Tehát a szabályok államonként változnak. Ezért is imádják annyira a fiatalok a várost. Aztán persze ott van még a temérdek éjjel-nappal nyitva tartó bolt, pizza-s büfé, hot dog-os hely, diner és kétes portékákat áruló árus. Kaját rendelni is sok helyről lehet éjszakai is. Szinte soha nincs olyan, hogy a valaki az utcán ne találkozzon egy lélekkel sem. Legyen az a hét bármelyik napján, bárhány órakor. Emiatt nagyon könnyen el lehet veszteni az időérzékünket. Nincs se vasárnap, se éjszaka. Hogy mennyire egészséges ez... Szóval aki egy kis időt befele fordulva, meditálva szeretne tölteni, az ne ezt a várost válassza. Főleg ne nyáron. Itt a nyüzsgés mindenkit beszippant! Épp ellenkezőleg, nagyon is fittek, ha általánosságban beszélünk. Mert ugye elterjedt az amerikaiakról, hogy bizony elég sok a túlsúlyos köztük. Ez azonban NY-ban nem tapasztalható. Itt nagyon sokan futnak, gyúrnak, Zumbáznak, táncolnak, Pilates-eznek, CrossFit-eznek, bicikliznek, jógáznak, thai chi-znak, harcművészkednek, BarreConcept-elnek, spinningelnek, csak hogy a teljesség igénye nélkül felsoroljak egy párat. A gördeszkázás is úgy tűnik reneszánszát éli. Az étkezésükre is odafigyelnek, ami a sok gyors és kevésbé gyors, de mű kaja mellett régebben művészetnek számított, azonban ma már rengeteg az igényes étterem, organikus és mindenféle egészséges kaját kínáló bolt. Na persze nem keményen, de a malacpersely jó ha tele van apróval. Szóval ami a mosást illeti NYC-ben, (és mindenhol máshol Amerikában, hacsak nem valaki saját családi házban lakik, ahol tobzódhat a mosógép adta lehetőségekben) meg kell küzdeni érte. Néha szó szerint, ha például a sarki mosodában egy embertársunk befoglalta a kiszemelt gépünket, vagy netalántán pofátlanul kihajigálta a már bepakolt cuccunkat. Valószínűleg sokan boldogan vennék még az effajta megpróbáltatásokat is, ha a mosodákban a régi Levi's reklámhoz hasonlóan, modell fiúk egy szál alsóban várnának a program végére. Lehetőségek a városban, már ami a szennyest illeti: 1. Legyünk rohadt gazdagok és tegyünk szert mondjuk a Central Park West-en egy penthouse-ra, amibe valószínűleg azért befér egy mosógép...vagy a lehetőségeinkbe egy bejárónő, aki aztán oda viszi a mosatlant, ahová csak akarja. 2. Béreljünk (esetleg vegyünk) olyan helyen lakást, ahol az épületben található mosókonyha. Így akár pizsiben is le lehet szaladni. Még az is előfordulhat, hogy külön feltöltő kártyás fizető-rendszer van és nem kell mindig kalapáccsal lemészárolni a pénzgyűjtő-sertést. 3. Járjunk nyitott szemmel az utcán, derítsük ki hol található lakhelyünkhöz a legközelebb mosoda. Ott legyünk kedvesek, udvariasak, de határozottak, mikor megjelenünk mint egy fajta mosómedvével keresztezett Mikulás, egy heti szennyest tartalmazó zsákkal a vállunkon, az egyetlen tiszta ruhánkban (már ha maradt olyan). 4. Ha úgy ahogy van, elegünk van az egész herce-hurcából és a fenti 3 lehetőség nem adott, akkor hívjunk egy mosodát, akik elviszik, kimossák és aztán kiszállítják a patyolat ruháinkat. Tehát sokszor macerás tud lenni ez a mosás dolog, de ami ennek az előnye, hogy soha nem kell a saját bőrünkön tapasztalnunk a reklámokból jól ismert jelenetet, ahogy elkeseredetten szemlélgetjük a szerelő által eltávolított, már megint vízköves fűtőszálat. Nem annyira fun, de ténynek tény. Persze nem úgy kell ezt ám elképzelni, hogy az ember nem mer lemenni a metróhoz, mert fél, hogy patkányok tömegeinek válik áldozatává. Csak nem szabad meglepődni azon, ha az ember előtt átszalad egy-egy, vagy amint a képen is látszik, a sínek között lát néhányat élelem után kaparászni. Ahogy a Central Parkhoz hozzátartoznak a mókusok, úgy tartoznak a metróhoz a patkánykák. Apróságnak tűnik, de azért elég idegesítő tud lenni, főleg akkor, amikor az ember két állomás között ül már negyed órája, rég ott kéne lennie valahol, és oda sem tud szólni, hogy késik. Egyszer egy nyomorult sms-t próbáltam 20 percen keresztül minden állomásnál elküldeni, ahol megállt a szerelvény, de nem jött össze. Inkább leszálltam. Van azért olyan állomás, ahol van hálózat, de sajnos ritka. Ezt néhány helyen ingyenes wifi-vel próbálják kompenzálni. Nem csak azért furcsa ez, mert hát ez itt az USA, meg NYC, ahol minden a legjobb, legnagyobb, legtöbb, hanem, mert a fő közlekedési eszköz a metró, és az emberek nagy része naponta fél órát-órát utazik rajta. Az alagutak változó mélységben vannak, de átlagban a Bp-i kék metróval megegyező mélységben járnak a szerelvények. Hasonlóan bosszantó, hogy elég sok olyan bolt van Manhattanben, amelyik a föld alatt van, némelyik több szinttel is, ahonnan szintén nem lehet telefonálni. |
I <3 NYNew York-i hétköznapok, történések, semmiségek Archives
May 2015
Categories
All
|