Ivóvíz téma: kivesézve. Juj.
Egyrészt New York-ban teljes mértékben iható, (aki nem bízik, az viszont mindenféle vízszűrő kütyüt be tud szerezni), másrészt az éttermekből soha nem nézik ki az embert, ha csak vizet kér. Ráadásul nem fogják kihozni a 2 és fél decis, üvegpalackos, 5 dolláros Evian-t, hanem automatikusan csapvizet kap, teljesen ingyé. Igaz, hogy egy pohárnak általában a 75%-a jég, de ezt meg kell tanulni, hogy Amerikában az ember nem lehet torokgyulladásos és kész. Ahogyan azt is meg kell szokni, hogy sok helyen műanyag pohárban adják, amiről mindig a fogmosópohárra asszociálok, illetve higiéniás kérdések is felmerülnek. Viszont még soha semmilyen betegségem nem volt emiatt. Legalábbis nem tudok róla. Nem csak éttermek szempontjából szimpatikus a hozzáállásuk. Itt van például a palack feltöltő állomás. Amerikában erőteljesen próbálják visszaszorítani a palackozott víz vásárlását, mert eszméletlen mennyiségű szemét keletkezik belőle. Ráadásul állítólag az egészségre ártalmas anyagokat is tartalmaznak a palackok, úgyhogy szinte divatnak számít a saját, különbejáratú kulacs birtoklása. Persze a különböző típusokról szintén folyamatosan felröppennek hírek, hogy mérgező anyagokat, hormonokat tartalmaznak, csak hogy sose lehessünk biztosak semmiben. A városban egyébként nehéz szomjan halni, a parkok környékén például lépten-nyomon ivókutakat találunk. Nagyon praktikus, különösen nyáron.
Ivóvíz téma: kivesézve. Juj.
0 Comments
Sajtos makaróni a tökélyre fejlesztve. Alapjában véve nem egy bonyolult kaja a kiindulási alap, Sarita viszont különböző amerikai és európai sajtokkal, fűszerekkel, húsokkal bolondítja meg. Ami külön misét megér, hogy a tetején a sajtot érzéssel aranybarnára sütik a kis serpenyőben, amiben tálalják. Negatívum: nem igazán illeszthető bele semmilyen féle fogyókúrába, hiszen tulajdonképpen szénhidrátból és zsírból áll az egész. Ettől aztán baromi laktató is. Még jó, hogy a maradékot (ami több, mint a fele volt az adagnak) önkiszolgáló módon dobozba préselve haza lehet vinni. Nem drága, nem kell sorbaállni, pedig sokan ismerik és szeretik a helyet. New Yorkban azért ez ritkaságszámba megy. Természetesen szerepel az étlapon a mezei mac and cheese All-American névre keresztelve, amerikai és cheddar sajtokkal. Ezenkívül 11-féle közül lehet választani (illetve egyéni ízlés szerint sajátot alkotni), különböző sajtokkal, fűszerekkel, húsokkal és zöldségekkel. Ezen a képen egy picit csípős Cajun pózol. Sosem értettem, hogy miért kéne ennek megfelelni, azon kívül, hogy az mondjuk tényleg nem mutat jól, ha valakinek beszéd közben kaja darabok repkednek a szájából.
Az viszont elképesztően idegesítő, hogy az amerikai ember evés közben is ordibál. Meg egyébként is, mindig... Az olaszok hozzájuk képest Giovanni Gatto-k (macskajancsik - a szerk.). Valójában nem ordítanak, csak nem zavarja őket, hogy zárt térben idegen emberek között bármiről beszéljenek a normális társalgási hangerőnél hangosabban. Mintha mindig egy klubban lennének, ahol túl kell üvölteni a zenét. Úgyhogy romantikus, gyertyafényes , meghitt vacsora igazán csak akkor jöhet létre, ha az ember inkább otthon marad és kellőképpen hangszigeteli a lakást. Romantika, gyertyafény még csak lenne, de el kell viselni, hogy a szomszéd asztaloknál ülők életébe az ember Való Világ-szerűen bekapcsolódik. Csak sajnos ezt nem lehet elkapcsolni... DE itt a megoldás! Igaz, kicsit végletes. Greenpointban (Brooklyn) létezik egy étterem, ahol a száj tényleg csak az evésre használható. Legalábbis bizonyos vasárnaponként. (áprilistól kezdve a hónap első vasárnapjára lehet asztalt foglalni a néma alkalmakra) A szabály az, hogy egy hang nélkül kell elfogyasztani a 100%-osan természetes alapanyagokból előállított organikus ételeket, és ennek tükrében a felszolgálás is csendben történik. Amelyik vendég ezt megszegi, az másodpercek alatt az étterem előtti padon találja magát, ott aztán már úgy eszegetheti meg a vacsoráját, ahogyan csak szeretné. Az ötlet az Eat séfjétől, Nicholas Nauman-tól származik, aki saját maga tapasztalta egy Buddhista kolostorban, Indiában, hogy néma csöndben költik el a reggelit. Haszna ennek az, hogy csak az ételre figyel az ember, jobban értékeli az ízeket és valószínűleg így kevesebbet, és nyugodtabban fog enni. Nem árt ez a rohanó, habzsoló világban. Erre a Bill de Blasio-ra rájár a rúd. Állandó havazásokkal kell megküzdenie, januárban pedig azért voltak kiakadva az igazi New York-iak, hogy késsel és villával fogyasztotta a pizzát. Hát milyen New York-i az ilyen?! Az ügy súlyossága mellett Jon Stewart sem tudott csak úgy elmenni, kitárgyalta a témát a Daily Showban.
Az egész ügy úgy került elő megint, hogy a showman vendégül látta hétfőn a polgármestert, hogy átrágja vele a pizza evés csínját-bínját. Ha már pizza, akkor szerintem viszont ennél sokkal elszomorítóbb (nyilván a világ tele van ennél sokkal elszomorítóbb tényekkel is), hogy jó pár amerikai úgy hiszi, hogy a pizza bizony amerikai étek... Ez nem urbánus legenda, volt szerencsém saját két fülemmel tapasztalni efféle megnyilvánulást. Persze az igaz, hogy NYC tele van jobbnál jobb pizzériákkal (ahogy rosszabbnál rosszabbak is akadnak), és sok itt az olasz származású is, de ez még nem ad okot a "honosításra". Felmerülhet a kérdés, hogy ki vagyok én, hogy ítélkezzek, hiszen nem vagyok sem olasz, sem igazi NY-i, de gondoltam adok egy-két tippet a pizzára vágyóknak. Ne várja senki azt, hogy teljesen átfogó képet tudjak mutatni (arra ott a Yelp és a Zagat), mert túl nagy város ez ahhoz, hogy minden olyan éttermet kipróbáljak, ahol pizza szerepel az étlapon. Sajnos. Grimaldi's, Brooklyn A Brooklyn híd lábánál található. Könnyű rábukkani, mert általában kilóméteres sor áll a bejárata előtt. Házhozszállítás nincs, szeletben nem árusítanak. Hagyományosan széntüzelésű kemencében sütik a pizzát 1905 óta. http://grimaldisnyc.com/ John's a Bleecker Street-en Egyszerű, igazi New York-i hangulatot árasztó kis hely fa boxokkal, ahova több ezer vendég véste a nevét az idők folyamán. Szintén hagyományosan kemencében sütik a pizzát, ők 1929 óta. Házhozszállítást ők sem vállalnak, és itt is csak egész pizzát lehet rendelni. A névvel viszont nem árt vigyázzni, mert John's Pizza-ra keresztelt hely körülbelül 5000 van a városban. http://www.johnsbrickovenpizza.com/ John's a Times Square-nél Elvileg ugyanaz a vállalkozás, mint a Bleecker Street-en, de ez nem derül ki a honlapjukról, úgyhogy valószínűleg vitatható az információ. Az enteriőr is teljesen más, hatalamas légtér fogad bennünket, és elegánsabb a volt templom épületből kialakított étterem. Itt is finom ropogós, vékony tésztájú pizzát lehet enni. Mottójuk szintén a "no slices". Ide viszont képtelenség bejutni nyáron, mert a turisták által közkedvelt célpont. Nem fő szezonban is érdemes inkább hétköznap próbálkozni a bejutással. http://www.johnspizzerianyc.com/ Lombardi's Úgy tartják magukról, hogy ők az első pizzéria NYC-ben. Gondolom ezért a titulusért több pizzéria is vetekszik. http://www.firstpizza.com/home.html Merilu Pizza Al Metro Egy a Hell's Kitchenből, hogy ne maradjon ki az éttermekről híres környék sem. Ami a formát illeti, nem hagyományos, mert a kerek helyett, téglalap alakúra sütik a pizzát, de ez nem vesz el semmit az ízélményből. A tésztája vékony, ropogós és házilag készített mozzarella-t használnak a feltéthez. http://merilupizzaalmetro.com/ Rossz élmények is akadnak, de nyilván minden ízlés kérdése. Én nem rajongok a Domino's-ért, illetve úgy is mondhatnám, hogy szerintem egész borzasztó, de állítólag régen sokkal rosszabb volt. Nem biztos, hogy adni kell az én véleményemre, mert nagyon sokan szeretik. Személy szerint úgy gondolom, hogy ha már pizza és NYC, akkor legyen a John's a Bleecker Street-en. |
I <3 NYNew York-i hétköznapok, történések, semmiségek Archives
May 2015
Categories
All
|