New York-ban még ilyen is van.
Kis sétáló utca a 6. és 7. sugárút között az 51. és 57. utcákat összekötve. Magánkézben lévő, a köz számára nyitott terület. ...és hihetetlen, de hétvégén végre meleg volt az idő. Ilyenkor az ember strandra jár. Manhattanben ez viszont nem olyan egyszerű. Ugyanis Amerikában a strand, mint olyan nem annyira jellemző. Itt a nagyközönség számára is nyitott, klórszagú, több medencés komplexumra gondolok. Persze tengerpart az van bőven, és mivel New York City különböző szigeteken, félszigeteken fekszik, azt gondolnánk csak talál az ember a környéken egy plázst amin elnyúlhat. Talál is ilyet, a legközelebbi talán Coney Island, Brooklyn déli részén. Az island elnevezés inkább költői, mert félszigetről van szó. Manhattan szívéből körülbelül egy óra kimetrózni a leginkább "Kőbánya-Kispest az óceán parton" hangulatot ébresztő helyre. Ahogy elhagyjuk a metró végállomást, magas lakóházak, nem túl bájos utcák és külvárosi bágyadtság közepette találjuk magunkat. Ez a nyomottság csak addig tart, amíg át nem kelünk egy zebrán a part fele, ami mintha egy másik világba vezetne. Egyszercsak magába szippant a vásári forgatag; az utcán napszemüveget árulnak, Nathan pedig visszaszámol az idei hot-dog evő verseny napjáig, cukorkabolt millió cukorkával csalogat bennünket, de van fagyis is, majdnem strandlabdát veszünk, vagy inkább Coney Island-es pulcsit. Aztán, ha átverekedjük magunkat mindezen, a boardwalk-on túl, megpillanthatjuk a hatalmas Atlanti-óceánt a homokos partjával. Kicsit el is lehet felejteni, hogy egy 8 milliós város szélén állunk homokba süppedt lábakkal. Az emberek frizbiznek, röplabdáznak, fociznak (amerikait és "labdát tényleg rúgót") piknikeznek, pancsolnak és síkitoznak a vidámparkban. Merthogy itt van az is, ahogyan egy akvárium is, pubok, éttermek, híres hot-dog és nyaranta borzasztó tömeg. Szóval van itt minden, ami kellemes kikapcsolódást nyújthat a városba szorult kicsinek és nagynak. Sajtos makaróni a tökélyre fejlesztve. Alapjában véve nem egy bonyolult kaja a kiindulási alap, Sarita viszont különböző amerikai és európai sajtokkal, fűszerekkel, húsokkal bolondítja meg. Ami külön misét megér, hogy a tetején a sajtot érzéssel aranybarnára sütik a kis serpenyőben, amiben tálalják. Negatívum: nem igazán illeszthető bele semmilyen féle fogyókúrába, hiszen tulajdonképpen szénhidrátból és zsírból áll az egész. Ettől aztán baromi laktató is. Még jó, hogy a maradékot (ami több, mint a fele volt az adagnak) önkiszolgáló módon dobozba préselve haza lehet vinni. Nem drága, nem kell sorbaállni, pedig sokan ismerik és szeretik a helyet. New Yorkban azért ez ritkaságszámba megy. Természetesen szerepel az étlapon a mezei mac and cheese All-American névre keresztelve, amerikai és cheddar sajtokkal. Ezenkívül 11-féle közül lehet választani (illetve egyéni ízlés szerint sajátot alkotni), különböző sajtokkal, fűszerekkel, húsokkal és zöldségekkel. Ezen a képen egy picit csípős Cajun pózol. Azért néhány benne lakó kialvatlan szemekkel, a haját tépve rimánkodik, hogy, de jó lenne, ha legalább néha..., csak egy kicsit...mert, hogy ő azért szeretne... Miért is menő hely New York? Többek között azért, mert itt, sok amerikai várossal ellentétben, igazán lehet bulizni. Ez azt jelenti, hogy szórakozóhelyek hajnali 4-ig vannak nyitva, és még alkoholt is lehet fogyasztani. Persze aki Európából keveredett ide, természetesnek találja ezt. Ami mondjuk Bp-hez képest más, hogy itt a kocsmák sem zárnak be éjfél körül. Hogy mennyire nem általános ez az U.S.A-ban, azt Califorina-ban tapasztaltam megdöbbenve. Ott este 11 után ugyanis, no alcohol a szabály. Olyanniyra betartják ezt, hogy például egy nagy klubban a biztonsági őrök zseblámpával mennek körbe a táncolók között, és akinek a kezébe poharat találnak 11 előtt 5 perccel, azt megkérik, hogy vagy igya meg azonnal, vagy dobja ki. Tehát a szabályok államonként változnak. Ezért is imádják annyira a fiatalok a várost. Aztán persze ott van még a temérdek éjjel-nappal nyitva tartó bolt, pizza-s büfé, hot dog-os hely, diner és kétes portékákat áruló árus. Kaját rendelni is sok helyről lehet éjszakai is. Szinte soha nincs olyan, hogy a valaki az utcán ne találkozzon egy lélekkel sem. Legyen az a hét bármelyik napján, bárhány órakor. Emiatt nagyon könnyen el lehet veszteni az időérzékünket. Nincs se vasárnap, se éjszaka. Hogy mennyire egészséges ez... Szóval aki egy kis időt befele fordulva, meditálva szeretne tölteni, az ne ezt a várost válassza. Főleg ne nyáron. Itt a nyüzsgés mindenkit beszippant! Épp ellenkezőleg, nagyon is fittek, ha általánosságban beszélünk. Mert ugye elterjedt az amerikaiakról, hogy bizony elég sok a túlsúlyos köztük. Ez azonban NY-ban nem tapasztalható. Itt nagyon sokan futnak, gyúrnak, Zumbáznak, táncolnak, Pilates-eznek, CrossFit-eznek, bicikliznek, jógáznak, thai chi-znak, harcművészkednek, BarreConcept-elnek, spinningelnek, csak hogy a teljesség igénye nélkül felsoroljak egy párat. A gördeszkázás is úgy tűnik reneszánszát éli. Az étkezésükre is odafigyelnek, ami a sok gyors és kevésbé gyors, de mű kaja mellett régebben művészetnek számított, azonban ma már rengeteg az igényes étterem, organikus és mindenféle egészséges kaját kínáló bolt. Na persze nem keményen, de a malacpersely jó ha tele van apróval. Szóval ami a mosást illeti NYC-ben, (és mindenhol máshol Amerikában, hacsak nem valaki saját családi házban lakik, ahol tobzódhat a mosógép adta lehetőségekben) meg kell küzdeni érte. Néha szó szerint, ha például a sarki mosodában egy embertársunk befoglalta a kiszemelt gépünket, vagy netalántán pofátlanul kihajigálta a már bepakolt cuccunkat. Valószínűleg sokan boldogan vennék még az effajta megpróbáltatásokat is, ha a mosodákban a régi Levi's reklámhoz hasonlóan, modell fiúk egy szál alsóban várnának a program végére. Lehetőségek a városban, már ami a szennyest illeti: 1. Legyünk rohadt gazdagok és tegyünk szert mondjuk a Central Park West-en egy penthouse-ra, amibe valószínűleg azért befér egy mosógép...vagy a lehetőségeinkbe egy bejárónő, aki aztán oda viszi a mosatlant, ahová csak akarja. 2. Béreljünk (esetleg vegyünk) olyan helyen lakást, ahol az épületben található mosókonyha. Így akár pizsiben is le lehet szaladni. Még az is előfordulhat, hogy külön feltöltő kártyás fizető-rendszer van és nem kell mindig kalapáccsal lemészárolni a pénzgyűjtő-sertést. 3. Járjunk nyitott szemmel az utcán, derítsük ki hol található lakhelyünkhöz a legközelebb mosoda. Ott legyünk kedvesek, udvariasak, de határozottak, mikor megjelenünk mint egy fajta mosómedvével keresztezett Mikulás, egy heti szennyest tartalmazó zsákkal a vállunkon, az egyetlen tiszta ruhánkban (már ha maradt olyan). 4. Ha úgy ahogy van, elegünk van az egész herce-hurcából és a fenti 3 lehetőség nem adott, akkor hívjunk egy mosodát, akik elviszik, kimossák és aztán kiszállítják a patyolat ruháinkat. Tehát sokszor macerás tud lenni ez a mosás dolog, de ami ennek az előnye, hogy soha nem kell a saját bőrünkön tapasztalnunk a reklámokból jól ismert jelenetet, ahogy elkeseredetten szemlélgetjük a szerelő által eltávolított, már megint vízköves fűtőszálat. Itt tényleg mindig érdemes kimenni az utcára. Az ember sok mindent tapasztal, többek között azt is, hogy mi mostanság a rendkívül menő, kúl, trendi... Az érzésem az, hogy a lencse nélküli szemüveggel egyre többet találkozhatunk majd az utcákon. És, ha ez így lesz itt NYC-ben, akkor nincs menekvés a világon sehol!
Azt tudjuk, hogy New York elég eklektikus építészetét illetően. Régi és új, hatalmas és egész pici megfér közvetlenül egymás mellett. A legelképesztőbbek és legmisztikusabbak szerintem viszont azok az épületek, amelyeken egyáltalán nincs ablak...Nem is egy ilyen akad a városban. Itt van például egy, amelyik 33 Thomas Street címen található. A 29 emeletes épületet John Carl Warnecke tervezte 1974-ben és a tulajdonosa az AT&T telefontársaság. Egy ilyen épületet látva az emberben azonnal felmerül a kérdés, hogy, vajon mi folyhat a falak mögött?!
|
I <3 NYNew York-i hétköznapok, történések, semmiségek Archives
May 2015
Categories
All
|